Hogy hol tanultam angolt? Egy diplomamentős TELC-es tollából.

Először itthon Magyarországon egy nyelviskolában a szokásos magolós módszerrel. Majd jött egy lehetőségem, hogy külföldön is tanulhassak, így jutottam ki a világ másik felére Ausztráliába Perth városába a Kaplan International College nyelviskolába. Fél évet töltöttem kint teljesen a nulláról kezdve és papíron a középfokig jutottam. De csak papíron ! A tudásom az alapfokot súrolta. A beszéd nagyon nehezen ment, de

A beszéd nagyon nehezen ment, de mint minden máshol itt is a nyelvtanra gyúrtak ami persze belső vizsgákon igen megemelte az elért pontszámot. A beszédre gyúrás itt is , ha nem megy másként akkor fordíts magadban és próbáld erőltetni.!! Majd megjön a hatása. A napi 6 óra tömény intenzív órákon kívül heti pár óra speaking ,writing or listening fakultatív órák várták az érdeklődőket. Kinek ép ,mit kellett erősítenie. Valakinek beszédben a várva várt hatás megjött , sajnos nekem nem. Egy jó dolog viszont volt benne , (mint az iskolában és a szállásomon is egyedüli magyarként) az emberből a megszólalási gátlást kiirtották. Teljesen magamra voltam utalva,mintha ha egy más világba dobtak volna le. Ha nem akartam éhen halni (szó szerint) akkor bizony, ha törik ha szakad meg kell szólalni. A napi dolgokat el kellett intézni nem volt mese. Az angol környezet (iskolában a Brit , az utcán és a szálláson az Ausztrál angol) és az a rengeteg input ami ilyenkor éri az embert, jót tett a hallás utáni értésben. Igaz már a végén a hátam közepére sem kívántam az angolt. Tömény volt nagyon. Aztán lejárt a tanuló vízumom és haza jöttem, próbáltam keresni egy nyelviskolát ahol folytathatnám az angol tudásom gyarapítását. A keresés egyenlő volt a nullával . A megkeresett Nyelviskolák tanítási elve: nyelvvizsgára készítjük fel a tanulóinkat ,nyelvtan a fontos, a beszéd szituációkat, tételeket be kell magolni és sikerül a szóbeli is. És persze a fordítást erőltetjük mert bizony az kell a nyelvvizsgán!!!! (ORIGO) Majd magántanárt keresve szintén ugyan ebbe csapába csöppentem. Így aztán feladtam, hogy itthon egy jól használható nyelvtudás birtokába juthassak. Az elkövetkező jó pár évben az angolra egyáltalán nem volt szükségem, így abba maradt az egész keresgélés és tanulás. Időközben elvégeztem egy főiskolát és ismét előjött az angol mumus . A főiskolát (BSc) befejezve sikeres államvizsgát téve a diplomám bent ragadt mivel nincs középfokú nyelvvizsgám, így nem adták azt ki. Most jelenleg ott tartok , h kénytelen voltam ismét beiratkozni egy nyelviskolába a DIPLOMA MENTŐ II. pályázat elnyerésével és beülni a padba az ország egyik legnagyobb nyelviskolájában. A módszer ugyan az mint mindig is volt, MAGOLJ!!. Fordíts magyarról angolra azt angolról – magyarra. Biflázz be minél több szót amennyit csak tudsz, ez a siker kulcsa. A tipikus ORIGOS rigós nyelvvizsga. Az egyetem ( PTE) műszaki kara ahol végeztem csak is egynyelvűt fogad el a TELC-et.( rájöttem , hát bizony nem véletlenül) Sajnos a nyelviskola óráin több a magyar hang mint angol ,így elég keserves azt az input amit talán kéne, hogy kapjon az ember és előre vigye a céljai felé. (Mondva a tanárok véleménye szerint az origos nyelvvizsgához ez pont megfelelő, nem számít az angol gondolkodás ,úgyis magadban fordítasz ezt kell erősíteni. ) A Telcesek meg le vannak magasról tojva (bocsánat a kifejezésért) . Ez az egész kissé dühössé tett és keresve valami kapaszkodott, hogy nem igaz hogy még mindig ott tart ez a szerencsétlen nyelvoktatás ebben az országban, mint több évtizede tartott a orosz nyelvoktatással. Nyelvtant és szavakat magolj magolj-magolj és magolj .Meg lesz a hatása. Meg persze. úgy meg utáltatják a nyelvet , hogy egy életre elveszik a kedved a tanulásától. Ekkor böngészve a neten találtam a rád és még egy pár hasonló oldalra. Hát nagyon meglepet, hogy létezik ilyen??!!! .Addig nem is foglalkoztam vele , hogy valójában mi is zajlik az emberi agyban nyelvtanulás közben, azt tudtam , hogy ha az anyanyelvünket megtanultuk óvodás korunkban akkor bármilyen nyelvet meglehet tanulni az adott idegen nyelvi környezetben . Az anyanyelv ne legyen része a minden napoknak. Ezért próbáltam olyan nyelv sulit keresni külföldön, ahol magyar szót nem hallok. Nagyon nem kellett győzködni, hogy valóban működik-e a módszer, mert a kint töltött tartózkodásom során megtapasztaltam hogy működik . Talán nem is nevezném ezt ” módszernek”, ez egy természetes folyamat ami minden emberbe bele van kódolva . Itt szerintem az idő és az adott környezet ami dominál, na meg persze hogy érthetően tömjék a fejünket. A kinti nyelviskolában érthető közléssel megértet mindent az ember. Igen, a beszéd ami sokunknak mumus volt. Arra nem jöttem rá, hogy miért nem úgy megy ahogy szeretné az ember. Aztán bekellett látnom, hogy amikor tanultuk az anyanyelvünket akkor is rengetek hallás volt először azt egyszer csak megszólaltunk automatikusan. Vagy maradunk a fordításnál. Jelenleg ott tartok, hogy az állammal kötött támogatói szerződés véget “némi” frusztráltsággal nyomom a híres nyelviskola padját heti 2*3 órában . A szabadidőm nagy részében ( napi 2-4 órában) podcast-ok hallgatásával töltöm. És várom az áttörést , hogy egyszer csak csorduljon már túl az a pohár, hogy hömpölyögjön csak ki az a beszéd a számból.”

Utána:

“Az előző történetemben is utaltam rá, hogy voltak jók és rossz tapasztalataim. Itthon a tipikus magyarul tanítjuk meg az angol nyelvet tanfolyamok, a rengeteg magolással, nyelvtannal, és kevés beszéddel. Kint az angol nyelvterületen a suliban csak az angol nyelv jött szembe velem. Suliban a tanult Brit nyelv különböző akcentussal, tanár hovatartozásától függően. Az utcán pedig a tömény ausztrál akcentus. A Suliban szintén tanították a nyelvtant, a kiejtést, az írást és olvasást, de persze mindez angolul. És persze a nap 24 órájában a angol beszéd. Magyar nyelvvel csak hétvégén találkoztam, amikor az óra eltolódás véget csak ilyenkor beszéltem a családtagjaimmal és barátaimmal. Ami véleményem szerint óriási különbség volt a két tanulási módszer között az angol nyelv minden napos használata, és hallás utáni értése volt. Az órákon tilos volt angolon kívül más nyelven megszólalni, máskülönben volt egy persely, amiben gyűltek az ausztrál 1 dollárosok. Kezdőkén persze ott sem beszélt az ember rögtön folyékonyan angolul, nagyon sok időnek el kell és kellett telnie, hogy egyáltalán ne csak tőmondatokban beszéljen, hanem kitudjon magából csikarni akár egy összetett mondatot is. De a megszólalással nem volt probléma, ha nem akartál éhen halni. Mert az éttermekben, boltokban, jegypénztár, bank, orvos etc., nem az itthon nyelviskolákban erőltetett magolós szituációk voltak, hanem a valós élet. Ahol bizony fel kellett találnia magát az embernek, ha ép nem úgy kérdeztek vissza ahogy ép azt bemagoltatták. Ez bizony csak úgy lehetséges és meg is mondták, hogy hallgass és olvass rengeteg angolt, persze a szintednek megfelelőt. Ne csak a suliban, hanem otthon is. Itthon ami volt és van pláne kétnyelvű nyelvvizsgán  szavakat tanuld ezerrel szótárfüzetből és fordíts. Nem tudom, hogy mire jó, de az biztos hogy arra ösztönzik az embert, hogy fordítson magában, ami nem vezet sehová.

Nyelvórák. Kezdeném a kintivel. Minden angolul zajlott nulla magyarral. Senki nem beszélt magyarul. Bármi baja volt az embernek azt angolul tudta csak elintézni. Amikor kikerültem nagyon alap nyelvtudással rendelkeztem. Az első órára beültem és azt gondoltam, hogy nem fogok semmit sem érteni. Nem így történt, nagyon sok mindent megértettem. Nagyon érdekes az emberi agy, át áll az adott nyelvre. És egyre többet és többet kezdtem megérteni. Persze ez tanítási módszernek is köszönhető volt. Itt is volt könyv, de a feladatokat többnyire nem padban, hanem különböző játékos gyakorlatokon keresztül végeztük. A szókincs fejlesztés nem magoláson keresztül ment, hanem történeteken, interaktív dolgokon keresztül ami szinte mindig előjött minden alkalomkor. Úgy mondva felszedtük a szavakat. Kommunikáció területén nagyon is azok voltak. Ide haza már más volt és más is a helyzet. Jelenleg egy  másik suliba is járok angolt tanulni amihez szerződés köt. A tapasztalataim, hogy iszonyatosan tanár függő hogy ki hogy tanítja az angol nyelvet. Itt a suliban  megtapasztaltam  a 95%-tól  a  40 %-ig tanítjuk az angolt angolul. Tudom hogy fontos a nyelvtan de szerintem annál fontosabb, hogy valaki hallás után megértse a nyelvet, hogy tudjon beszélni. Az hogy nyelvtan tesztek töltögetésével töltjük az óra 75-80 %-át a többi meg jó esetben beszéd az oda vezet, hogy profi módon egy nyelvtan vizsgán át megy az ember. De beszélni nem fog tudni az ember. Azt a 80%-ot a hallásra és a beszédre kellene fektetni és a maradékot pedig a nyelvtanra. Sajnos ma legtöbb nyelv suli így működik és csodálkoznak, hogy miért adják fel olyan sokan a nyelvtanulást. Miért utálják meg és stb. Véleményem szerint a nyelv elsajátításának és a vizsgáknak kellene a legkönnyebbeknek lennie és nem stresszezni tőlük. Nem úgy kell tanítani, mint a fizikát vagy a matematikát. Egy nyelvet nem lehet magolni azt vagy megérti az ember adott pillanatban vagy nem. Olyan mint az anyanyelvünk. Azt is több évig hallgattuk, míg egyszer csak megszólaltunk. Aztán itt van az ember legfőbb ellensége ö saját maga. Az embernek saját magát kell leküzdenie, hogy igen is része kell lennie az angolnak a hét minden napján. Akkor is, ha nagyon nem úgy megy ahogy szeretné és  akkor is ha már feladná. Ha élvezettel csinálja és nem kötelezőként, akkor nem lehet eltántorítani. Egy titka van, minden nap foglakozni kell vele.

Kerestem egy olyan tanfolyamot, ahol igen is angolul tanulhat az ember és nem pedig magyarul. Ahol végre az órákon angolul kommunikálnak és nem keverik a magyarral. Ahol valóban ha beszélni akar az ember, akkor annyit beszél amennyit csak akar. Csak legyen jó beszélőkéje 🙂 És ami a legfontosabb, hogy kialakuljon az automatizmus.

Legfőbb tapasztalatom és meglepetés, ami ért, hogy az órák Skype-on de video nélkül zajlanak. Csak hang és semmi kép. Olyan mint ha telefonálna az ember, vagy épp audio book-ot hallgatna. Nagyon kell fülelni és koncentrálni. De ez nem megerőltető, hanem az agy át áll és érti a kommunikációt. Ha valami meg nem tiszta, akkor megkérdezzük. Ami még fontos, hogy   mindehhez kell egy profi tanár is, aki tudja , hogy miként fejleszt készségeket  és nem a hibákat keresi. Ez is meg van.

A másik suliban szinte minden egyes alkalomkor hasznosítom az órán tanultakat. Pláne beszédben és értésben. Amikor nem gondolkodik (fordít)  az ember, hanem automatikusan jön, amit szeretne mondani. Néha én is csodálkozom magamon. Amúgy ég és föld az angolt tanulni angolul, mint magyarul.  És egész órán csak az angolt hallgatni és beszélni. (Tilos magyar beszéddel 🙂)

Legelső alkalomkor a webangol.com angol nyelvtanfolyamán kétszer leizzadtam 🙂 De, mint minden kezdet nehéz, utána felvettem az ütemet. Az órák kötetlenek stressz mentesek, mindig valami új jön. És ez érdekessé teszi az órákat.